2016. Aug. 6. 18:32

Ma itthon voltam, a blogom szerkesztettem, meg Lilyvel voltam sétálni a kiserdőben. Leírok még egy részt a sztoriból, aztán megyek filmezni! :)

 

 

2. rész

Elkerekedett szemmel néztem a plakátot. Na erre tényleg nem számítottam. Máskor is előfordult már hogy álmodtam valamit, és az bekövetkezett. Na de ez! Akkor csak olyasmiről volt szó, hogy álmomban megtaláltam a rég elveszett szerencsetollamat, és rá két napra egy parkolóban találtam meg. Hogy hogy került oda arról gőzöm sincs. De ez annál azért jóval nagyobb dolog. Gondolkoztam hogy mit tehetnék. Semmire se jutottam, csak arra hogy mit nem fogok csinálni. Haza nem megyek! Dobtam egy üzit anyunak a telefonomról, hogy ma később érek haza, aztán pár perc tétovázás után elindultam a menhelyre. Ötletem se volt hogy miért. Gondolom utána járni a dolgoknak. De tétlenül ezt nem nézhettem! Mire odaértem csak még tanácstalanabb lettem. Mi a francot keresek én itt? De akkor ez már rég nem érdekelt. Belöktem a nyikorgó kaput. Odabent ugatás fogadott, és egy szürke overallos pasas jött felém. Az első dolog ami eszembe jutott, az az volt hogy hogy bírja az overallt elviselni ebben a melegben? Ezt leszámítva egy épkézláb gondolatom sem volt.
-Te meg mit keresel itt?- kérdezte. Nem tudtam mit mondhatnék. Úgy döntöttem jobb az őszinteség.
-Tényleg bezárják a menhelyet?
-Gondolom láttad a plakátot.- felelte kimérten. -Menj haza, az örökbefogadási időnek  vége...- nem tudta befejezni a mondatot, mert egy gondnok lépett be a helyiségbe, maga után egy kutyát vonszolt. Egész pontosan egy cocker spánielt. Egy feketét. Nem hittem a szememnek! Ez már sok volt az idegeimnek. Teljessen leblokkoltam. Távolból egy hangot hallottam: - Ne bántsák!- ekkor rájöttem hogy ez az én hangom volt. - Szeretnék önkéntes munkára jelentkezni! Mondjuk kutyasétáltatásra. - A férfi meglepetten nézett rám.- De már csak egy hétig vagyunk nyitva! -  A fejemben már megszületett a terv. Ha lehet már holnap örökbe fogadom a kutyust. Első látásra beleszerettem. De előbb meg kell győznöm a sintért. -Ha látják hogy milyen szép kutyáik vannak, sokkal gyorsabban találnak gazdára. Oszthatnék szórólapot a kutyák nevével, tulajdonságaikkal és fényképével.- a sintér sokáig nem szólt, alaposan végigmért, majd bement egy kis helyiségbe, ami leginkább irodára vagy portára emlékeztetett. Végül kijött egy pólóval ami feketén fehéren hirdette hogy a kutyamenhely dolgozója vagyok. A kezembe dobta és azt mondta: -Reggel hétre gyere. Egyszerre csak egy kutyát vihetsz. Egy séta fél óra, délelőtt öt kutyát viszel, este is ötöt. A szórólapokat holnap megcsinálhatod itt, van nyomtató meg számítógép. Van kérdés?- A kutyusra néztem.  Az őt fogó férfi bambán hallgatta a beszélgetést.- Ugye nem altatják el azt a kutyát?- a sintér úgy nézett a kutyusra mint aki eddig észre se vette. -Ja, nem. Csak a hétvégén,- hétfő volt, szóval volt időm- őt szeretnéd vinni sétálni?- Gondoltam hogy látja a szememben a rajongást, úgyhogy csak annyit kérdeztem: -Hogy hívják?
-Lily.

 

 

 

 

Oldal: Az Eboldal 2. rész
Hobbi lányoknak! - © 2008 - 2024 - hobbi-csajoknak.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat