2016. Augusztus 4. 16:26

Sziasztok! Ez az én online naplóm. Előtte füzetbe írtam, de így sokkal jobb, mert a telóm mindig nálam van, egy A4-es papír nagyságú spirálfüzetet pedig nem olyan könnyű mindig magával cipelnie az embernek. Amúgy Clarának hívnak, 16 éves vagyok,  imádom az állatokat, és van egy cuki cocker spánielem, Lily. De ez nem mindig volt így. Lily kb. két éve kaptam. Addig nem lehetett kutyám mert allergiás voltam az állatszőrre. Hála a rengeteg mozgásnak kigyógyultam belőle. Most is itt ül a földön, és a lábamra hajtja a fejét. Ajj, mennem kell, segítek anyunak. De holnap bizti írok! :)

 

2016. Augusztus 5. 8:05

Na, itt vagyok. Most voltam futni Lily-vel. Reggeli után nekiállok majd honlapot szerkeszteni. Tudom nem vagytok képben. Van egy oldalam, az Eboldal. Azelőtt alakult hogy Lily-t kaptam. Pontosabban az Eboldalanak hála hogy Lily-t kaptam. De azt hiszem ideje hogy leírjam hogy hogy is történt ez az egész. Minden naplóbejegyzésnél leírok belőle egy részt. Na lássuk!

 

Két évvel ezelőtt...

1.

Reggel volt, és épp az ágyamban feküdtem. Azon a NAPON amikor megszületett a fejemben AZ ÖTLET. Épp az álmomon gondolkoztam. Általában ha álmodok valamit, még fél órára van szügségem ahhoz hogy feldolgozzam az álmom, és telejesen felébredjek. Most épp egy menhelyről álmodtam. Rengeteg kutya volt ott. Mind ugatott vonított. Egy egyenruhás alak állt előttem. Közölte velem, hogy túl kevés kutyát fogadnak örökbe, nincs több kutyának hely. Az alkalmazottak felmondtak. A menhely be fog zárni, a kutyákat elaltatják. Végül az egyenruhás felszólított hogy távozzak. Egyszer csak egy fekete cocker spániel ügetett oda hozzám. Barátságosan csóválta a farkát, simizésre várva. Olyan édes volt! Feléje nyújtottam a kezem, de az egyenruhás megragadta a tarkóját és magával vitte. Hallottam a  kutyus nyüszítését, láttam ahogy kapálózik az ember karjaiban. Sírtam. Hozzá akartam rohanni, de mint ahogy az az álmokban lenni szokott, moccanni se bírtam. Aztán fölébredtem. Újra sírtam. Szegény kutyus! Semmi kedven nem volt fölkelni, de muszáj volt. Felkaptam az edzőcipőmet és lementem futni. Futni? Ja, azt akkor még nem bírtam. Szóval lementem sétálni. Nyár közepe volt. Vagyis meleg. Nagyon meleg. Aznap a parkba mentem. Szerettem azt a parkot, amikor kicsi voltam mindig ide jöttem az apukámmal és a bátyámmal biciklizni. A bátyám amúgy két évvel idősebb nálam. Szóval a parkban sétáltam, néha átváltottam kocogásba, hallgattam a madárcsiripelést, satöbbi. Elsétáltam az ivókúthoz, mivel kiköptem a tüdőm kocogás közben. (Azt nem is említettem hogy asztmám is volt, meg némi súlyfeleslegem.) Miután vagy két liter vizet megittam, és az arcom is csurom víz volt, úgy döntöttem, megnézem a közeli hirdetőtáblát mielőtt hazamegyek. Amikor odaértem a sok apróhirdetés között egy rikító plakátot pillantottam meg. Ez állt rajta:

 

Figyelem!

A városi menhely bezár! Fogadjanak örökbe egy kutyát, hogy minél kevesebb ebet kelljen elaltatnunk!  Ezen a héten tovább vagyunk nyitva!

Tel.: .....

 

 

 

 Folytatása következik...

Oldal: Az Eboldal 1. rész
Hobbi lányoknak! - © 2008 - 2024 - hobbi-csajoknak.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat