Ez a novella egy pályázatra készült, de végül nem volt időm leadni. Remélem tetszik!

 

Pihe karácsonya

 

 

 Hideg van. Pihe tehetetlenül bámult be az ablakon. Na tessék! Most még a hó is elkezdett szállingózni. A cica besurrant egy bokor alá. Éhes volt. Az éhsége visszavonzotta az ablakhoz. Lendületet vett, és felhúzta magát az ablakpárkányra. A szobában egy karácsonyfa fénye világított. A tűzhelyen pörkölt rotyogott. Az asztalnál egy asszony csirkét pucolt az ünnepi lakomához. A kiscica elkeseredetten ugrott le az ablakból. Kibújt a kerítés alatt, és végigcaplatott az utcán. Itt-ott betlehemesek énekeltek ünnepi dalokat. Elért az Aranykapu vásárhoz. A vásári forgatagba szinte beleszédült a kiscica. Fahéj és almaillat terjengett. Mindenfelé árusok kínálgatták portékáikat. Nagyot korgott a gyomra, mikor megállt a kolbászárusok pultja előtt. Mit meg nem adott volna pár falatért! Már napok óta nem evett.A téren egy hatalmas karácsonyfa fénye világított.A karácsonyfa alatt talált egy nagy kupac rongyot. Végre egy száraz, meleg hely! De jó volt bebújni a puha
rongyok közé! Jobb lett volna a saját otthonában aludni a gazdája mellett a pihe-puha kosarában. Nem! Megrázta a fejét. Neki már nincs otthona...

Ebben az időben, pár utcányira az egyik házban, egy kislány nézett ki az ablakon. A következõ pillanatban már boldogan rohant a szüleihez. -Anya, Apa, Peti ! Nézzétek leesett a hó!- Szaladt a szüleihez a kislány.
Vörös fürtjei csak úgy lobogtak utánna. -Nahát ez csodálatos!- Lelkendezett anya. -Úgy látszik fehér karácsonyunk lesz, Lilla!-Mondta. A kanapéban ücsörgő férfi ledobta a kezébõl az újságot, és a lánya felé fordult:
-Micsoda? Ja, hogy hó? Ezzaz!- vigyorodott el. -Drágám semmit sem változtál az elmúlt hat évben.-jegyezte meg az asszony.-Minden évben majdnem kitöröd a derekadat, mégis minden télen ugyanolyan boldogan vágsz neki a
szánkózásnak Lillussal. -Peti, te is örülsz a hónak?-Kérdezte Lilla a kisöccsét. Peti boldogan gagyogott, ezzel nyugtázva testvére kérdését. A kislány váratlanul anyukájához fordult: -Jaj, Anya úgy várom a holnapot! Végre holnap szenteste, és már csak kettőt alszunk és karácsony! Mondd meg mit kapok a Jézuskától, lééécci!- Anya csak nevetett -Hát ha gyorsan mész aludni, biztosan mindjárt holnapután lesz!-
-Jóóó, de előbb megetetem a guppikat.-Lilla bekiabált a hálószobájába:-Molly, Szaloncukor, Ficánka, várjatok! Egy perc és kaptok incsi-fincsi szúnyoglárvát!-gurgulázta.   
Fél órával később fogkrémes szájjal robogott be a szobába. Magára kapta a hálóingét és megölelgette a kedvenc plüsscicáját, Foltit akit még a nagymamájától kapott. Olyan isteni rétest a világon senki más nem tud csinálni. A kislány bebújt az ágyába. Pár perc múlva elnyomta az álom...

Pihe amikor reggel felébredt a rongkupac megmozdult vele. -Ez meg mi?- gondolta. Egy sünit vett észre maga mellett akit valószínûleg felébresztettek a karácsonyi forgatagban a téli álomból, és a hideg miatt ő is a puha rongyok alá húzódott. A kiscica ilyet még sose látott: -Lehet hogy játszani akar?- tűnődött. Odakapott a mozgó tüskelabdához. Hátha... Jaj! A hegyes tüskék iszonyatosan megszúrták a mancsát. Na tessék! Most még vérzik is! El kéne indulni. Valahol majd csak találok valami élelmet... A sün után nézett. A kis tüskés boldogan fúrta be magát a rongykupac alá, amit Pihe már előmelegített neki. A cica csak ásított egyet. Éhes volt. Nagyon. Gondolkozott kicsit majd elildult a park irányába. Ekkor már mindent hó borított. Tappancsai piros nyomokat hagytak a hóban. Pár perc múlva a park bejárata előtt állt.Kíváncsian pillantott be a kapun. Mikor megpillantotta a madarakat az etetőnél, nem sokat tétovázott.Besurrant a kapun. Végigfutott az ösvényen és
megállt a madáretetõ lábánál. Ez egy nagy oszlopon állt. Nagy nehezen fölküzdötte magát az etetõhöz. Hopp! Már fent is volt. Ennyi madárból majdcsak sikerül egyet-kettőt elkapni! Vigyázz, kész...  -Kotródj onnan koszos macska!- Jaj! Egy idős néni rákiabált, aki a madarakat etette. Nem látszott túl kedvesnek. Sőt! Fenyegetõzve elindult a cica felé. Pihe jobbnak látta
ha eliszkol. Leszökkent az etetőről, és már el is futott. Az idős hölgy még kiabált utánna egy darabig. Futott még egy keveset, majd egy sétálóutcán találta magát.

Amikor reggel Lilla fölébredt, már az első gondolata a szentestére terelődött. Lerohant a lépcsőn a konyhába. Anyukája épp reggelit készített. -Jó reggelt Lilla!-mondta anya. Bekapcsolta a rádiót amiből rögtön felcsendült
a karácsonyi muzsika. -Kérsz pirítóst?- kérdezte az asszony. -Persze! Mikor megyünk bevásárolni a vacsorához?- kérdezte Lilla. Az asszony csak nevetett -Hát, csak miután rendesen kiszánkóztad magad apuval! Mit kérsz a pirítósodra?- kérdezte Anya. -Köszi anyu, vaj jó lesz!- vágta rá Lillus. Miután befejezték a reggelit, Anya így szólt: -Ha végeztetek, kapjátok a kabátot,
indulhattok is szánkózni!- Apa már hozta is a régi faszánkót. Lilla pedig letakartarta egy nagy, piros pokróccal. Anya még odaszólt nekik: -Itt ne hagyjátok a tízórait!- s azzal odanyújtott két szalvétába csomagolt, libapástétomos szendvicset, és egy forró kakaóval töltött termoszt. Lilla már fel is pattant a szánra, apa pedig gőzerővel kezdte el húzni. A fák ágain éhes
varjak károgtak. A szánkó könnyen csúszott a puha, porhanyós hóban. -Apuuu, léééccci, menjünk el az Aranykapuba!- Rimánkodott Lilla. -Hát ha nagyon szeretnéd!- sóhajtotta a férfi. -Igazán? Választhatok is valamit a karácsonyfadíszes néninél?- csillant fel Lillus szeme. -Igen, igen Lilla. Ha én azt mondom...- De Lilla félbeszakította: -Apa, apa, nézd milyen cuki kiscica!
-Igen valóban nagyon helyes.- Mondta unottan apa. -Állj meg!- parancsolt apára Lillus. Leszállt a szánkóról, leguggolt és elkezdte hívogatni a kiscicát:  Cic, cic, cic, gyere ide kiscica!-  Pihe, aki eddig az utca szélén állt, rájött hogy a kislány őt hívja. Bizalmatlanul nézett rá. Egy ideje nem bízik az emberekben. A régi gazdája Pihét karácsonyra kapta a fa alá, mint holmi babát, ajándékba. A szülei egy neves tenyésztőnél vették, kilóméter hosszú pedigrével. A lány folyton kínozta, öltöztette mint valami játékbabát. Pihe egyszer felmászott a szekrény tetejére és nem tudott lemászni. Dühében a lány egy hosszú rúddal felnyúlt a szekrény tetejére, és akkorát csapott a kiscicára hogy felszakadt a bőre. Pihe ilyedtében a függönybe akasztotta a karmait, és leszánkázott rajta. A gazdája nagyon mérges lett a cicára. Megfogta a nyakörvénél fogva, elvitte az ajótig, ott pedig szószerint kihajította. Pihe hangos puffanással ért földet. Mindez két hónappal ezelőtt történt. Azóta a cica az utcán él. Borzongva nézett a hátára ahol még mindig ott volt a forradás. Ki tudja? Lehet hogy ez a lány nem akarja bántani...  Lilla elővette a táskájából az egyik pástétomos szendvicset. Apa rászólt: -Lilla, ide ne hívd azt a koszos macskát! Ki tudja milyen betegségeket terjeszt! Most azonnal indulunk!- Pihe már épp elindult volna, de amikor meghallotta a férfi szigorú hangját, megtorpant. Na igen. Igaza volt. Nem volt már olyan szép mint régen. Piszkos, kócos volt a szőre, tépett, vizes a bundája. Kevés ember szeret ilyen cicát. Lilla apát próbálta gyõzködni: -Na de apa, nem is beteg!  Nézd, biztos fajtiszta! Szerintem sziámi cicus, nézd! Nagy kék szem,nagy barna fülecskék, krémszínű bunda. És a lába vége is barna. Meg persze a farka vége is . Olyan aranyos! Biztos kidobták! Látod, még nyakörv is van rajta! Az áll rajta hogy... Hogy mi is? Elolvasnád?-  hízelegte. Apa csak sóhajtott: -Az hogy Pihe.- Lilla teljesen odavolt: -Pihe! Milyen szép név!- Pihe dűlőre jutott, és mivel a férfi kicsit kedvesebb lett, odasomfordált hozzájuk. Lillus még egyszer próbálkozott: -Apu én igazán nem vagyok éhes, legalább egy ici-picit had adjak neki!- Végre apa is kötélnek állt: -Nem bánom, adj neki egy keveset. De ne az egészet!- Nevetve nézte a lányát. Lilla odatartotta Pihének a szendvicse darabját. A kiscica megszaglászta, majd jóízűen beleharapott. Lillus most már az egész nagy darabot letette elé. -Na, apa szerinted így néznek ki a veszett, harapós macskák?- Kérdezte Lilla. Apa csak nevetett, és a fejét rázta. -Tudod mit? Igazad van. Tényleg aranyos. Nem is bánom már hogy megálltunk. Sajnálom, most viszont tényleg indulnunk
kéne. Ha nagyon szeretnéd, odadhatod a maradék szendvicsedet is.- Lilla letette a cica elé a szendvics maradékát. Hirtelen elhatározásra jutott. Pihét nézte. Lassan kinyújtotta a kezét a cicus felé és gyengéden megérintette a puha fejecskét. Pihe megilyedt egy kicsit, kérdőn nézett a lányra. De az nem bántotta. Végigsimította a cica homlokát. Pihe nagyon boldog volt. Ez a kislány megetette, kedvesen beszélt hozzá, nem bántotta, és meg is simogatta. Ő még sosem kapott simogatást. Elkezdett dorombolni. Elősször félénken, aztán egyre bátrabban. Ilyet még sose csinált. Hisz csak rosszul bántak vele, nem volt soha alkalma erre. A kedves kislány felszállt a szánkóra, és az apukájával együtt eltűnt a sarkon túl. Pihe visszaindult a téren álló karácsonyfához. Amikor odaért látta hogy a sün már rég alszik. Óvatosan bújt be a rongyok közé, nehogy felébressze a tüskést. Nemsokára a két állatka egy ütemre szuszogott.

Lilla az aranykapuban épp a fadíszes pult elõtt állt apuval. -Sikerült már végre választanod Lilla?- kérdezte apa. -Igen! Mit szólsz ehhez a cicáshoz? Nézd, szinte olyan mint Pihe!- A piros karácsonyfagömbre egy sziámi macska képe volt festve. Apa bólintott. A kislány a pultra tette a többi megvásárolandó dísz közé. Utánna indultak haza.

Otthon Lillus egyfolytában pihéről beszélt. -És olyan cuki!- mesélte anyának. -Bisztos nagyon aranyos!- vélte anyu.
-Akarsz segíteni Peti etetésében?-kérdezte anya. -Persze!- Mondta Lilla. Már elő is vette a bébiételt. Lassan kanalázta kisöccse szájába. Öt perc múlva az etetőszék körül minden csupa maszat volt: a padló, az asztal, a ruhájuk, a konyhapult. -Na most aztán takaríthatok!- Bosszankodott anyu. -Jobb lesz ha addig felmész a szobádba. Petit pedig fektesd le kérlek!-
Lilla pár perc múlva a szobájában ült. Ajándékkártyákat csinált az összes rokonának. Petinek olyat, ami Pihét ábrázolja, anyának karácsonyfásat, apának pedig szaloncukrosat. Anya odalent a vacsorát készítette. Pár óra és jön a Jézuska! -Vajon mit fogok kapni?- Kérdezte magától Lilla - Tetszeni fog-e az ajándékom a többieknek amit tőlem kapnak?

Pihe este kilenc felé újból felébredt. Próbált visszaaludni, nem sok sikerrel. Felkászálódott, és körülnézett.  Nem jó az utcán lakni. Lehet hogy így, szenteste, lesz aki befogadná. Megvan! Elmegy ahhoz a kedves kislányhoz aki megetette! Ott talán lakhatna. Most már csak meg kéne találni. De hogy? Ha visszamegyek oda ahol találkoztunk, talán eszembe jut valami. Már el is indult. Áthaladt a parkon, Végigfutott az ösvényen, végül odaért. A lámpafényben látszottak a szállingózó hópelyhek. A hóban észrevette a szánkó nyomait amin a kislány érkezett. Hirtelen remek ötlete támadt! Követi a szán myomait és a végén eljut a lányhoz! Vakmerő ötlet volt. Lehet hogy a végén vissza se talál! De Pihét ez nem érdekelte. Mindenáron el akart jutni a Kislányhoz. Követni kezdte a szánkó nyomait. Sok utcán ment végig. Először balra, azután jobbra, utána pedig ismét jobbra. Vagy inkább balra? Már ő se tudta. A hó egyre jobban esett. a szánkó nyomait kezdte befedni a hó. Pihe csak remélni tudta, nem kell már sokat menni, külömben bisztos eltéved. Sajnos ez a sejtése beigazolódott. Most már csak az orrára hagyatkozhat. Ilyen nagy hóban ez pedig nem lesz egyszerű...

-Lilla, Peti, gyertek! Vacsora!- kiabált anya az emeletre. -Megjöttek nagyiék! Lilla az ölébe kapta kisöccsét, és már futott is le a lépcsőn. -Megjött már a Jézuska?- Kérdezte Lillus. -Még nem, csak vacsora után. Na menj, köszönj nagyinak, meg papának.- nyugtatta apa Lillát.  Lilla már futott is nagyszüleihez: -Szia nagyi,szia papi! -Kis csillagom, hogy megnőttél!-
lelkendezett nagyi. -És te is Peti! Várjátok már a Jézuskát?- Lilla a kisöccse helyett is felelt: Nagyon várjuk! Anya szakította félbe õket: -Gyertek vacsorázni! A végen még kihűl a lakoma!- az asztalon sültcsirke, petrezselymes krumpli, rántottgomba, saláta. Desszertnek pedig töltött alma. Jó étvággyal ültek az asztalhoz. Apa betette a magnóba a karácsonyi cédét, és már fel is csendült a Kiskarácsony, nagykarácsony. Vacsora után apa bejelentette: -Figyeljetek csak! Mintha csengőszót hallanék! Lehet hogy a Jézuska jött meg?- Lilla már rohant is a szobába. Nagyot sikkantott amikor meglátta a ragyogó karácsonyfát. Most már a többiek is bementek a fához. Peti érdeklődve nézte az új, fényes jövevényt. Körbeállták a karácsonyfát, és körbetáncolták. Most pedig következik az ajándékosztás!

Pihe a járdán állt és gondolkozott. Mindent hó borírt. Megpróbálta kiszimatolni a lányt, de az égvilágon semmilyen szagot nem érzett. Ígyhát elindult előre. Hisz a szánkó nyomai eddig midig egyenesen előre haladtak. Mikor egy útkereszteződéshez ért, rövid töprengés után jobbra indult. Egy nagy fenyőfa alatt kevesebb volt a hó, oda alig hullott. Pihe megpillantotta a
szán nyomát, két hosszú csíkot. Újult erővel vágott neki a keresésnek. De sajnos csak azon a kis darabon látszottak a szánkó nyomai. Tanácstalanul nézett maga elé. Most aztán nyakig benne van a pácban! Úgy sejtette eleget jött már. Lehet hogy a kedves lány a közelben lakik. Mit volt mit tenni, befordult a mellete levő kertbe. Barátságos, fehér ház, szép karácsonyi koszorú az ajtóban. Az ablakokban világító díszek, füzérek, a kertben pedig egy befagyott tavacska. A cica felugrott a kerítésre ami a telket elválasztotta a következő ajtótól. Lehuppant a túloldalon. A nagy keresésben elfáradt. Tudta, hogy ma már nem fog visszatalálni a főtérre. Ez a gondolat nyugtalanságot ébresztett benne. Az lesz a legjobb, ha keresek valahol
egy helyet, ahol meghúzhatom magam. Szétnézett az udvaron. Az ablakokból barátságos fény áradt. A kiscica felugrott a teraszra. Az ablakok előtt széles téglapárkány húzódott. Az egyik párkányon Pihe egy piros pokrócot vett észre. A cicus megkönnyebbülten bújt bele, és azonnal elnyomta az álom. Észre sem vette, hogy az udvar egyik sarkában egy régi szánkó áll...

-Lilla, örülsz az ajándékoknak?- kérdezte nagyi. -Igen, tök szuperek!- Vélte a kislány. Panaszra tényleg nem volt oka. Egy mesekönyv, ceruzakészlet, plüsscica, guppis bögre, egy Kisállattartós könyv, két új póló, halas jegyzettömb, cicás pizsama, és egy új, piros guppi. -A guppit Tüzesnek fogom hívni.- határozta el Lilla. -Szerintem szép név!- mondta apa.
-Tedd is bele az akváriumba.- folytatta. Lilla leemelte az akvárium tetejét, és beleengedte a kishalat. A többi guppi figyelmesen nézte az új jövevényt. Lilla elégedetten tette vissza a tetőt. -Látod apa, már most összebarátkoztak!- állította Lilla. -Nézzetek ki, milyen szépen esik a hó.- Hívta az ablakhoz a szüleit. Amint kipillantott a kislány az ablakból, a párkányon levő pokrócra esett a tekintete. A pokrócon egy krémszinű fejecske tulajdonosa szuszogott békésen, tündéri barna fülekkel. -Gyertek gyorsan!-kiáltott hátra szüleinek. -Mi baj van, Lilla?- kérdezték. -Nézzétek! Pihe!- mondta Lillus. -Pihe? Az meg mi a szösz?- Kérdezte papa. -Egy kiscica akivel szánkózás közben találkoztak.-árulta el anya. Most már mind az ablak körül álltak. -Anyaaa, lécci megtarthatom? Nem lakhat az utcán karácsony este! Igazán olyan aranyos!-rimánkodott Lilla. -Kislányom, nem tarthatunk meg minden utunkba kerülő koszos macskát!- mondta szigorúan az asszony. -De anya! Pihe nem
is koszos! Na jó az, de ha mi az utcán laknánk akkor mi is koszosak lennénk!- vélte Lillus. -Kislányom, ha azt mondtam hogy nem, akkor nem! Ezt amúgy is meg kell még beszélnem apáddal. - mondta anya. Apával együtt kiment a szobából. Lilla nagyon elkeseredett. Pedig olyan jó lett volna! Kinyitotta az ablakot, és megsimította az alvó kiscica fejét. Pihe felébredt.
Amikor észrevette az előtte álló lányt, hirtelelen minden világossá vált számára. Hazaérkezett.

Anya és apa amikor visszajött a szobába, bejelentést tettek. -Lilla, Apád mesélt nekem Pihéről, rájöttünk, hogy elég érett vagy már ahhoz, hogy felelősségteljesen gondozz egy cicát. Régen nekem is volt egy Kormi nevű cicám. Nem bánnám ha lenne újra egy.- Lilla a szülei nyakába ugrott: -Ezek szerint megtarthatom? -kérdezte boldogan. -Igen!- nevetett az asszony. -De csak akkor, ha rendesen gondoskodsz róla! Például máris adj neki enni valamit! És fürdesd meg!- Lilla nevetett, és már vitte is
Pihét. Fél órával később a kanapén ült nagyiékkal, a kezében egy tiszta, jóllakott kiscicával. Lillának ez volt élete legszebb karácsonya, Pihe pedig igazi otthonra lelt.  
      
  

Oldal: Pihe karácsonya
Hobbi lányoknak! - © 2008 - 2024 - hobbi-csajoknak.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat