Ez egy régebbi munkám, két éve írtam. Remélem tetszik, fogadjátok szeretettel! :)                              

 

                               Akár az életed árán is?



Azon a napon szakadt az eső. Villámlott. A Csójosi úti menhely lakói még nem is selytették mi vár rájuk aznap. Úgy este 11 felé járt az idő. Mimi a kis foxterrier hasztalan próbálta kaparászni a rácsokat. Mióta behozták mást se csinált. Lulus a házimacska és Radar a keverékkutya már feladták. Unottan ücsörögtek a ketrecükben. Nem hittek benne hogy van kiút. Ez maga a pokol. Vagy a vég. Lulust és Radart az utcán találták, Mimi pedig megszökött. Bizony. Aki idekerül és 14 napon belül nem lel gazdira azt elaltatják. Újjabb villámlás. Valahol a távolban kidőlt egy fa. Lulus hallgatta a szélzúgását. Valamejiküknek ez az utolsó napja. Kivágódott a hátsó ajtó. A gondnok ételt hozott. Betette Mimiék ketrecébe. Aztán koppantak a léptek a hideg, macskaköves
úton, záródott az ajtó. Szomorúan fogyasztották el az utolsó hármasban töltött vacsorát. Hallgattak. Azon töprengtek valyon mi vár rájuk. Bánatosan hajtották álomra fejüket.

 Másnap kattanásra ébredtek. Egy cingár ember lépett be az ajtón. Mimi ásított egy nagyot, és belekezdett a kaparászásba. Radar a ketrec széléhez sétált. Figyelmesen szemügyre vette az embert. A kezében egy töpszli kutyus lógott, meglepően hosszú fülekkel, rövid lábakkal, és édes kis szemekkel.Fél éves lehetett. Kinyílt az iroda ajtaja. Radar fülelt:
-Na mit hoztá'Joe? Ó, má'megin'egy kutya. Jóvan'na, jóvan'na!
-Eztet'itten'az árokban találtam!
Az ember elment. A gondnok kinyitotta a ketrec ajtaját és bedobta a kis törpét.
A gondnok távozott.
-Hogy hívnak?- kérdeztre Lulus.
-Bobnak.- felelt a kiskutya.
-Hogy kerültél ide?-tudakolta Mimi
-Hát engem a gazdi kirakott.
-Ó, te szegény-kommentálták.
-Hé, mindjárt jön a reggeli!
Elfogyasztották a reggelit.Utána a lakók elmesélték a saját történetüket, és hogy valakit hamarosan elaltatnak.
-Nem értem. Magunktól is el tudunk aludni.-mondta Bob
-De ők örökre elaltatnak.-mondta Lulus.
                                 
                                      ............

Este a sintér lépett be az ajtón. Most valakire halált fog küldeni.Bob Lulus fülébe nyöszörgött:
-Ez nem ér Lulus!
De a sintér már választott:
-Radar?
Bob szemébe könnyek gyûltek.
-Ez nem fer!
Átpréselte magát a rács alatt.Bár fájt neki,elhatározta megmenti barátját. A sintér a folyosó vége felé vonszolta Radart.Bob kilőtte magát mint a puskagolyó,és megcélozta a sintér bokáját. A sintér felüvöltött,és eleresztette Radart. Radar elrohant és kirúgta a lakott ketrecek zárját. Az ajtóhoz rohantak. A gondnoknak most kell jönnie... ez az utolsó esélyük! Bob még mindig a sintérrel harcolt. A kis teste tele volt sebbel.Három,kettő,egy...kinyílt az ajtó. Az állatok a gondnokot föllökve rohantak a szabadba,és a kis hős holtan esett össze. A sintér már rohant is feléjük. Mimi el akarta látni a baját,de Lulus visszatartotta. A három barát futott,meg se állt csak három utca múlva. Sírva búcsúztak el kis barátjuktól aki életét adta szabadságukért.

Oldal: Akár az életed árán is?
Hobbi lányoknak! - © 2008 - 2024 - hobbi-csajoknak.hupont.hu

A HuPont.hu-nál a honlap készítés egyszerű. Azzal, hogy regisztrál elkezdődik a készítés!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat